A hónap témáját összekapcsoltam a húsvéti ünnepkör mondanivalójával. Ellátogattunk a katolikus templomba, ahol a hitoktató beszélgetett a gyerekekkel személyes példákat kiemelve a jézusi magatartást követendő viselkedésről.
Ezt követően az első gyerekek közti konfliktusnál beszélgetés formájában előkerült a megbocsátás, mint érték. Saját életünkből példákat gyűjtöttünk:
- Milyen volt, amikor megbántottunk valakit vagy minket bántottak meg?
- Hogyan bocsájtottál meg?
- Hogyan kértél bocsánatot?
- Hogy érezted magad a bocsánatkérés után?
- Hogy érezted magad, amikor bocsánatot kértek tőled?
- Miért bocsátottál meg?
- Miért bocsátottak meg neked?
Mondatokat egészítettünk ki:
- Sajnálom, hogy …
- Bocsánatot kérek, mert…
- Sajnálom, hogy …
- Szeretlek, mert…
A négy varázsszóból egyedi kártyákat készítettek a gyerekek, majd a foglalkozást közös kézfogással zártuk, amivel azt akartuk kifejezni, hogy kölcsönösen elfogadjuk társainkat és megbocsátunk egymásnak.
A foglalkozás végén a hónap dalát meghallgattuk.
Figura Tünde
napközis nevelő
Boldogság óra április
Napközi 1. csoport:
A megbocsátás gyakorlása
Elsős és másodikos kisdiákjaimmal az áprilisi foglalkozás kezdetén meghallgattuk a hónap dalát és közös énekléssel, tapsolással hangolódtunk a hónap témájára.
A foglalkozás következő részében a megbeszéltük, hogy miként fejleszti a megbocsátás a személyiségünket, hogyan leszünk tőle nyugodtabbak és boldogabbak. Mennyire fontos, hogy a családunkban és az iskolában is, hogy megbánjuk és megbocsájtsuk egymásnak, ha meggondolatlanul cselekedtünk. A megbocsátásunk mindig szeretetből fakad.
Az „elfújta a szél” gyakorlatban elképzeltük, milyen felhős, borús a hangulatunk, ha haragszunk, ezért gyorsan széllé változtunk. Újságpapír darabokból formált felhőket igyekeztünk magunk elől elfújni, az asztalon elhelyezett, színes karikákba. A lelkes szélfújás, gyorsan vidámságot csalt a csapat arcára.
A következő játékban az iskolaudvar egy napsütötte falán, „árnyjátékot” játszottunk. A gyerekek párokat alakítottak és rövid, konfliktus utáni megbocsátás jeleneteket adtak elő. Összeakasztott ujjaikkal eljátszották az árnyak, az iskolánkban szokásos:
„Béke, béke, barátság,
Mi volt ez a szamárság?” -szövegű kibékülő versikét is.
A következő feladatban elkészítettük a közös „Megbocsátás mezőnket”, lelkesen rajzoltak a fiúk és a lányok. Jókat kacagtak a közös rajzon kialakult furcsaságokon.
A foglalkozás befejezéseként az udvaron vidám labdajátékkal lazítottunk.
Balogné Dévai Katalin – napközis nevelő
