Boldogságprogram

Május havi boldogság óra a 2. sz. napközis csoportban:

A május havi boldogság óránkat a hónap dalával kezdtük. Körbe álltunk és a „Jól érzem magam boogie” zene szövegére mozogtunk, megmozgattuk a kezeinket és a lábainkat, pörögtünk, forogtunk, nagyon jót táncoltunk. A közös zenés mozgás után megbeszéltük a tanulókkal, hogy a testünk mozgató rendszere csontokból, és izmokból áll, amelyek biztosították számunkra a mozgás lehetőségét. A gyerekeknek nagyon tetszett a bemutatott játék csontváz, mindenki hozzá próbálta a testéhez a csontvázat, és nagyokat kacagtak a furcsa pókszerű csontujjakon. Azt is megállapítottuk, hogy bár mindenkinek egyforma felépítésű a csontja, de aki többet mozog, sportol, annak erősebb izmai fejlődnek, ezért nagyon fontos a mozgás a testünk egészségéhez.

Az erős, egészséges izmok fejlődését, egészséges táplálkozással is elő tudjuk segíteni, ezért egy gyermek anatómia atlasz segítségével megnéztük a gyomor bélrendszer felépítését és egy emésztőrendszert imitáló pulóver segítségével mindenki eljátszhatta egy finom, egészséges, salátalevél útját a szervezetünkben.

Legvégül egy saját készítésű táplálékpiramis segítségével megbeszéltük az egészséges tápanyagfélék, helyes arányait.

A boldogság óránk végén még egyszer meghallgattuk a „Jól érzem magam boogiet”, és a közös tánc után vidáman szaladtunk ki az udvarra labdázni.

Dr. Balogné Dévai Katalin napközis nevelő

 

Boldogságóra – A megbocsátás hónapja a 4. számú napközis csoportban
„A megbocsátás hangja – dallammá szelídült harag”

A 7–8. osztályos napközis tanulókkal olyan témát jártunk körbe, amely talán az egyik legnagyobb lelki próbatétel mindannyiunk számára: a megbocsátás. Ez nem pusztán egy gesztus, hanem egy belső döntés, amely felszabadít – nem csak másokat, hanem önmagunkat is.

A beszélgetés során őszinte gondolatok hangoztak el: Mi a nehezebb – bocsánatot kérni vagy megbocsátani? Meg lehet-e bocsátani anélkül, hogy felejtenénk?

Egy tanuló így fogalmazott: „A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtem, hanem hogy nem utálom tovább.” – szavai megérintették a csoportot.

Zenei élményként Alexander Rybak Fairytale című dalának instrumentális változatát hallgattuk meg. A dallam lágy, emocionális világa olyan érzéseket szabadított fel a tanulókban, amelyeket szóban is megpróbáltak megfogalmazni: megkönnyebbülés, békesség, remény, szeretet, elfogadás. A zeneterápia elősegítette a megbékélést egymással.

A közös gondolkodás során fontos felismerés született:

a bocsánatkérés nem a gyengeség jele, hanem az erőé.
Kérni valamit – legyen az figyelem, megértés, megbocsátás és segítségnyújtás munkában, tanulásban – nem szégyen, hanem bátor döntés.
És az sem könnyű, ha mi bántottunk meg valakit – de ilyenkor is ki kell tudnunk állni, a másik szemébe nézni, és őszintén kimondani:
„Sajnálom. ”Ez a szó a legnehezebb – de gyakran ez nyitja ki a szívet ott, ahol addig csend és meg nem értettség vagy zavarvolt.

A boldogságóra zárásaként közösen pizzáztunk. Ez a kis közös ünneplés nemcsak megkoronázta az alkalmat, hanem erősítette a csoport összetartozását is.

A foglalkozás tanulsága nem csupán az, hogy meg kell tanulnunk megbocsátani –
hanem az is, hogy kérni sem szégyen. A megbocsátás órája alatt nemcsak a szavak tanítottak minket – hanem a zene, a csend és az egymásra figyelés.
A gyerekek megtapasztalhatták, hogy a belső békéhez vezető út gyakran ott kezdődik, ahol végre kimondunk valamit, amit régóta magunkban hordozunk.

Nyerges Attila

tanárKiskunmajsa, 2025. 04. 04.

Boldogságóra – A megbocsátás hónapja az 1. számú napközis csoportban
„Szívből jövő bocsánat – megkönnyebbülés a léleknek”

A megbocsátás témaköre különös jelentőséggel bír az alsó tagozatos gyermekek részére, hiszen számukra az érzelmek felismerése, kifejezése és szabályozása még a tanulási folyamat része. A boldogságóra során azon dolgoztunk, hogy megértsék: a bocsánatkérés nem gyengeség, hanem erő: a kapcsolataink gyógyító ereje.

A foglalkozás kezdetén egy közös beszélgetéssel hangolódtunk a témára. A gyerekek megosztották saját élményeiket: volt-e már olyan, hogy megbántották őket, és ha igen, hogyan reagáltak. Megbeszéltük, mikor és hogyan szoktak bocsánatot kérni, s hogy mit éreznek, amikor valaki feléjük fordul egy „Sajnálom” szóval. A gyerekek aktívan részt vettek a foglalkozásban. A 3. osztályos tanulók felírták a csoport közös szívmontázsára a „varázsszavakat”: Bocsánat, Ne haragudj, Sajnálom. Ezek lettek a nap szimbólumai.

Ezt követően minden gyermek lerajzolta saját kezét egy színes lapra, majd kivágták és felragasztották a kollázs szív köré. A sok kis kéz és a közös szavak alkotta montázs erőteljesen fejezte ki: itt mindannyian részei vagyunk a közösségnek, ahol hibázni lehet, de a megbocsátás mindig nyitva áll.

A foglalkozás utolsó részében frissítő légzőgyakorlatot végeztünk. Lassan, közösen emeltük karjainkat oldalirányba, magas tartásba, mély belégzést végeztünk, majd karjainkat leengedtük és kilégzéssel guggolásba ereszkedtünk. Ezt a gyakorlatot többször megismételtük, segítve a gyerekeknek az érzelmi lecsendesedést és a belső béke megtapasztalását.

Figura Tünde
napközis nevelő

Kiskunmajsa, 2025. 04. 04.

 

Boldogító jócselekedetek hónapja -2024 december

A foglalkozás célja a gyermekek érzékenyítése a jócselekedetek és a segítségnyújtás iránt, a közösségi érzés erősítése játékos, interaktív formában és az empátia, az együttműködési készségek fejlesztése. Az ünnepek közeledtével nagyon aktuális a hónap témája, a boldogító jócselekedetek.

A ráhangolódás érzékenyítő beszélgetéssel történt: „Mi az a jócselekedet? Tudod, mi az a jócselekedet?” Példákat gyűjtöttünk és egyszerű történeteket meséltünk, amelyekben valaki segített másokon.

Játékkal folytattuk „Mosoly kör” alakításával minden gyermek mondott egy kedves dolgot a mellette ülőről. Például: Segít játék vagy tanulás közben. Megosztja vele a csokoládét vagy a játékát.

A téma feldolgozása egy rövid és egyszerű történet, „A sündisznó és a barátai” című mese felolvasásával történt. A történet arról szólt, hogyan segítettek az erdő lakói egymáson. Nagyon tetszett a gyerekeknek a sokféle állat. Beszélgettünk: Mi történt? Ki segített? Hogyan érezték magukat a szereplők a segítségnyújtás után?

A kézműves tevékenység alkalmával elkészítettük a Jócselekedetek karácsonyfáját. A gyerekek csoportmunkában kiszínezték az A/3 méretű fenyőfát, majd kiválasztották a számukra tetszetős jócselekedet képet és kiszínezték, nyírták. A díszeket a fa ágaira ragasztották.

A foglalkozás végén megbeszéltük: „Hogyan érezted magad? Milyen érzés jót tenni másokkal?”

Meghallgattuk a szeretetről és segítségről szóló Gryllus Vilmos Mosolyogj rám címűdalt.

Figura Tünde

napközis nevelő

Kiskunmajsa, 2024. 12. 03.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Boldogság óra 2. napközis csoport: december

A decemberi boldogság óránk bevezetéseként meghallgattuk a hónap dalát és megbeszéltük a jócselekedetek gyakorlásának fontosságát. Példákat gyűjtöttünk, miként tudunk kedvességgel, nagylelkűséggel, együttérzéssel, jócselekedeteket véghez vinni az iskolai közösségben és otthon a családunkban is.

Kisfilmeket néztünk a szeretetnyelvekről, hogy megértsük családtagjaink, iskolatársaink mikor érzik szeretettnek, elfogadottnak magukat a közelünkben. Milyen típusú jócselekedetek tölthetik fel az ő „szeretet tankjukat”: egy jó közös beszélgetés, egy ajándék, egy kedves szívesség, segítség, vagy egy mosoly, egy simogatás?

Karácsony közeledtével elhatároztuk, hogy ajándékot készítünk a családoknak. Mézeskalács puszedlit sütöttünk és díszítettünk, mellyel szeretettel megkínáltuk az iskola dolgozóit, és kis selyem szalagos zacskóban a családoknak is jutott belőle.

Megfogadtuk, hogy az idei téli szünetben, mindenki igyekezni fog jócselekedetekkel kimutatni a szeretetét a családjának, mert ez nagyon értékes dolog.
A derűs munka végeztével boldogan hallgattuk meg újra a hónap dalát és fotózkodtunk a családjainknak szánt ajándékcsomagokkal.

Dr. Balogné Dévai Katalin napközis nevelő

Boldogságóra: Társas kapcsolatok ápolása

1.számú napközis csoport

A foglalkozást összetartozást erősítő fejlesztő játékkal kezdtük. Párokat alkottak a gyerekek. A bekötött szemű gyermeket egyik csoporttársa szavakkal, érintéssel elvezette a székéhez. Megbeszéltük a bizalom erősítő játék tanulságait és a játék során szerzett élményeket.

A társas kapcsolatok érzékeltetése céljából minden gyermek választott egy szívet, amit saját kreativitásának és lelki aspektusának megfelelően dekorált, színezett. A kézműves tevékenység – a nyírás, a ragasztás – befejeztével átadták a csoportban a számukra legfontosabb társuknak. Boldogan ölelgették egymást, hiszen „Egy ölelés ideális ajándék. Mindenkire illik a mérete, és senki se ellenzi, ha továbbadják.”(Hugo Ball)

A kapott szívekből kollázst készítettünk.

Meghallgattuk a hónap dalát.

Nagyon jó hangulatban telt a foglalkozás.

Figura Tünde

pedagógus

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Novemberi boldogságóra a 2. sz. napközis csoportban:

A november havi boldogságóránk bevezetéseként meghallgattuk a hónap dalát és megbeszéltük, mennyire fontosak a barátok az életünkben. Megállapítottuk, hogy ha boldogabbá akarunk válni, érdemes a társas kapcsolatainkba fektetni az energiánkat, ami egészségünk és lelki jóllétünk szempontjából is elengedhetetlen. A kapcsolataink tudatos ápolása segíti, hogy mindennapjaink boldogabban és sikeresebben teljenek.

Hogy a társas kapcsolatok segítő erejét megtapasztalhassuk egy fa colstokkal szemléltettük a közösség erejét. Az összecsukott colstokot a gyerekek körbe adták, megállapították, hogy ez könnyű, „akár egy újjal is meg tudják tartani”. Amikor a colstokot kinyitottuk, bizony mindenkinek lefordult a kezéről a 2 méter hosszú, könnyű szerkezet.  Amikor a csoport felsorakozott és mindenki egy-egy ujjbeggyel segített a colstok megtartásában, felemelésében, földre helyezésében, már gyakorlatban megtapasztalhattuk a közösségünk erejét.

A közelgő télre hangolódva, a foglalkozást közös boldog hóemberdíszítéssel folytattuk, mindenki elkészítette a saját mosolygós hóember figuráját és a gyerekek párokban felragasztották a „Boldog Hómező Fotóalbumunkra”. Volt nagy izgalom, hogy ki mellé ki kerüljön.

A november havi boldogságóra program után, megbeszéltük a közös élményeket, és kitűztük a hóemberes képünket a faliújságra.

Balogné Dévai Katalin -napközis nevelő

 

1. számú napközis csoport

A boldogságórát a fáradtságérzés és a stressz, a szorongás csökkentése érdekében „ébresztő-aktiváló” testmozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtem. A „napimádás” gyakorlatsornak köszönhetően ezen az esős, borongós délutánon a gyerekek vidám és kiegyensúlyozott lelkiállapotba kerültek.

„Minden nehéz volt, mielőtt könnyűvé vált” gondolatébresztő mondattal kezdve megbeszéltük azokat a helyzeteket, amikor kudarc és szomorúság érte a gyerekeket – pl. nem tudtak kerékpározni, a tanulás nehezen ment vagy nem sikerült a felelés, kiöntötték az ebédlőben a vizet, elestek az udvaron játék közben. Közösen – a pozitív hozzáállást, a derűlátó gondolkodásmódot hangsúlyozva – megoldási javaslatokat kerestünk a később előforduló kudarcokhoz való optimista, bizakodó hozzáállás érdekében.

Megmutattam a fejlődési szemléletmódú nyújtást, melyet nehéz helyzetben vagy egy bonyolultabb feladat előtt alkalmazhatnak: közösen nyújtóztunk az ég felé kitárt karokkal, így egy magas fát utánoztunk.

A gyerekek varázsszemüveget viselő kislányt, kisfiút színeztek. A szemüvegbe berajzolták a nekik tetsző, őket boldoggá tevő dolgokat.

Megtanultuk a mondókát:

„Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt, szebbé válik minden benne, amit megmutat!”

A foglalkozás zárásaként meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt.

Figura Tünde

pedagógus

Boldogság óra beszámoló 2. napközis csoport

Az október havi boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt.

A foglalkozás elején meghallgattuk a hónap dalát és vidáman táncoltunk, integettünk egymásnak. A téma feldolgozását egy rövid beszélgetéssel kezdtük: bevittem a csoportba egy kancsó gyümölcslevet, aminek a gyerekek nagyon örültek, de „nem találtam” poharakat, így elszomorodtak, hogy nem lehet meginni. Természetesen Öko-iskolaként vannak a csoportunk dobozaiban újra hasznosítható kupakok, melyeket felkutattunk a teremben, és ezek „kispohárként” szolgáltak, a probléma optimista megoldásához. Megbeszéltük, megtanultuk, hogy nem szabad csüggedni, hanem optimista módon, meg kell keressük a pozitív megoldást. Az üdítő szétosztása után a félig üres, félig tele pohárral szemléltettem az optimista nézőpontot. Megbeszéltük, hogy az üres pohárnak is örülnünk lehet, mert hiába van egy egész kancsó finom gyümölcslevünk, ha nincs, amibe szétosszuk és megigyuk. Az ízletes szemléltető eszközt, a gyermekek jóízűen elfogyasztották a magyarázat végén.

A foglalkozás folytatásaként kooperatív csoportfeladatban optimista, boldog gyümölcsöket készítettünk. Újrahasznosított karton dobozból, alma, körte, szilva sziluetteket vágtunk ki és a tanulók csoportokban optimista, mosolygós gyümölcsökké varázsolták őket, tépett színes papírok segítségével.

A foglalkozás végén a tanulók kérésére többször meghallgattuk az „optimista gyerek vagyok” kezdetű dalt, amire vidáman énekeltek és táncoltatták a boldog gyümölcsöket a gyerekek, majd lelkesen felállították az ablakpárkányra vidám „barátaikat”.

A hála gyakorlása

Az 1-3. osztályos tanulók új közösséget alkotnak, hiszen ebben a tanévben kerültek egy napközis csoportba. Az első osztályos gyermekek most először vettek részt boldogságórán. Egymás megismerésének, elfogadásának kezdetén tartunk. Így ez a foglalkozás tökéletes alkalmat nyújtott a közösségépítésre és az ismerkedésre.

A boldogságóra szeptember havi témáját, a hála gyakorlását játékos formában ismertettem meg a gyerekekkel.

Az ebédlőbe történő sétát hálasétává alakítottam. A gyerekekkel rámutattunk mind arra, amiért hálásak lehetünk: a családtagjainkért, a barátainkért, a természeti jelenségekért, a növényekért, az állatokért, a finom ebédért, az egészségünkért, a játékidőért.

Meghallgattuk a Hála erősség dalát. A körtánc során a gyerekekkel közösen koreográfiát találtunk ki. A testmozgás és a dal igazi vidám hangulatot teremtett.

A hála erősség mondóka további lehetőséget adott a szókincsbővítésre, az önkifejező képesség fejlesztésére. A hála szó jelentését úgy magyaráztam el, hogy olyan kapott dolog, amiért köszönetet mondunk. Megbeszéltük a köszönet kifejezés formáit, módjait: a kedves szavakat, az ölelést, szép rajz készítését, segítségnyújtás felajánlását, apró ajándékok adását. Mindezeket konkrét példákkal be is mutatták a gyerekek egymásnak.

Közösen elkészítettük a hálafánkat, amit megőrzünk. Amikor a gyerekek elballagnak, összehasonlítjuk a tenyérméretüket a lapon lévővel.

A gyerekek nagyon élvezték a foglalkozást, hiszen különleges élményt nyújtott nekik a sokszínű tevékenységsorozat.

Figura Tünde

pedagógus

Kiskunmajsa, 2024. 09. 12.

 

Boldogságóra 2. napközis csoport- Szeptember

Az idei tanévben, második és negyedik osztályosokból álló napközis csoportunk foglalkozásait színesítjük a Boldogságóra programmal. A szeptemberi induláskor megbeszéltük a Boldogságórák célját, kereteit, gyakoriságát és a hónap témáját, amely a hála gyakorlását dolgozza fel.

A foglalkozás kezdetén meghallgattuk a „szép nap” kezdetű hónap dalát és közös mozgással hangolódtunk a témára.
A bevezető beszélgetésben megosztottuk egymással a hálával kapcsolatos gondolatainkat, majd a közelgő népmese világnapjához kötődően egy bábjátékot játszottunk, amelyben megjelent a hála. Ezt a gyermekek nagyon élvezték. A következő lépésben újra körbe ültünk és elkészítettük a csoport HÁLAFALÁT. Vörös „téglákat” vágtunk ki és a téglákra felírtuk mindenkinek, hogy miért is érzett már hálát életében. A téglákat egy közös „falra” ragasztottuk és kitűztük a tanteremben.

A program zárásaként meghallgattuka hónap másik dalát, „boldog vagyok” kezdettel.

Balogné Dévai Katalin- napközis nevelő