- számú napközis csoport
A boldogságórát a fáradtságérzés és a stressz, a szorongás csökkentése érdekében „ébresztő-aktiváló” testmozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtem. A „napimádás” gyakorlatsornak köszönhetően ezen az esős, borongós délutánon a gyerekek vidám és kiegyensúlyozott lelkiállapotba kerültek.
„Minden nehéz volt, mielőtt könnyűvé vált” gondolatébresztő mondattal kezdve megbeszéltük azokat a helyzeteket, amikor kudarc és szomorúság érte a gyerekeket – pl. nem tudtak kerékpározni, a tanulás nehezen ment vagy nem sikerült a felelés, kiöntötték az ebédlőben a vizet, elestek az udvaron játék közben. Közösen – a pozitív hozzáállást, a derűlátó gondolkodásmódot hangsúlyozva – megoldási javaslatokat kerestünk a később előforduló kudarcokhoz való optimista, bizakodó hozzáállás érdekében.
Megmutattam a fejlődési szemléletmódú nyújtást, melyet nehéz helyzetben vagy egy bonyolultabb feladat előtt alkalmazhatnak: közösen nyújtóztunk az ég felé kitárt karokkal, így egy magas fát utánoztunk.
A gyerekek varázsszemüveget viselő kislányt, kisfiút színeztek. A szemüvegbe berajzolták a nekik tetsző, őket boldoggá tevő dolgokat.
Megtanultuk a mondókát:
„Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt, szebbé válik minden benne, amit megmutat!”
A foglalkozás zárásaként meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt.
Figura Tünde
pedagógus
Boldogság óra beszámoló 2. napközis csoport
Az október havi boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt.
A foglalkozás elején meghallgattuk a hónap dalát és vidáman táncoltunk, integettünk egymásnak. A téma feldolgozását egy rövid beszélgetéssel kezdtük: bevittem a csoportba egy kancsó gyümölcslevet, aminek a gyerekek nagyon örültek, de „nem találtam” poharakat, így elszomorodtak, hogy nem lehet meginni. Természetesen Öko-iskolaként vannak a csoportunk dobozaiban újra hasznosítható kupakok, melyeket felkutattunk a teremben, és ezek „kispohárként” szolgáltak, a probléma optimista megoldásához. Megbeszéltük, megtanultuk, hogy nem szabad csüggedni, hanem optimista módon, meg kell keressük a pozitív megoldást. Az üdítő szétosztása után a félig üres, félig tele pohárral szemléltettem az optimista nézőpontot. Megbeszéltük, hogy az üres pohárnak is örülnünk lehet, mert hiába van egy egész kancsó finom gyümölcslevünk, ha nincs, amibe szétosszuk és megigyuk. Az ízletes szemléltető eszközt, a gyermekek jóízűen elfogyasztották a magyarázat végén.
A foglalkozás folytatásaként kooperatív csoportfeladatban optimista, boldog gyümölcsöket készítettünk. Újrahasznosított karton dobozból, alma, körte, szilva sziluetteket vágtunk ki és a tanulók csoportokban optimista, mosolygós gyümölcsökké varázsolták őket, tépett színes papírok segítségével.
A foglalkozás végén a tanulók kérésére többször meghallgattuk az „optimista gyerek vagyok” kezdetű dalt, amire vidáman énekeltek és táncoltatták a boldog gyümölcsöket a gyerekek, majd lelkesen felállították az ablakpárkányra vidám „barátaikat”.
